Nincsenek véletlenek, azaz miért éppen Kongó?

Nem szeretnék sokat és csöpögős szavakat használni, mert az nem annyira az én stílusom, de mégis szeretném megosztani Veletek, hogy mi/ki vezetett a kongói utamra (és a végén még lehet, hogy csöpögés lesz belőle…)

Kb 1,5 évvel ezelőtt a szakdolgozatomhoz szükséges egyik ikervizsgálat után kaptam a kérdést Marcitól, az egyik ikertől: “Ismered Hardi Doktort?”. Ismerős volt, tudtam, hogy már találkoztam a névvel, de ennél többet nem tudtam mondani. Marci rögtön papírt és tollat kért, majd felírta Richard és Hajdú D. András Cataracta fotókiállításának nevét és ezzel el is ültette a bogarat a fülemben.

Persze le kellett adni a szakdolgozatot és az államvizsgára is készülni kellett, de Kongó folyamatosan ott lebegett a szemeim előtt, hogy talán sikerülhet egy régi nagy álmom – Afrika. Ennyi, semmi több és ezzel egy időre el is került egy alsóbb fiókba a gondolat.

Németországban voltam Erasmuson, de Húsvétra hazajöttem, amit volt szerencsénk a családdal Pannonhalmán tölteni. Itt is az államvizsgára készültem, de azért a fiatalok feltámadás utáni koccintásán résztvettem. Beszélgettem többekkel, aztán az ünnep hivatalos fotósával is szóba elegyedtem. Amikor többször hangzott el Richard neve, akkor állt össze a kép, hogy épp Hajdú D. Andrással beszélgetek, aki azon a helyen volt, amiről én egyenlőre csak álmodoztam. Megragadtam az alkalmat és mindenről kifaggattam, képeket mutatott, sokat mesélt. Annyira közel hozta Kongót, hogy akkor el is döntöttem, hogy ide én ki fogok menni.

Aztán este még kiderült, hogy Titusz atya (a gimnázium igazgatója) valójában Richard testvére – ezt már szinte el se hittem, hogy így összeesnek a dolgok. Másnap az “első utam” Titusz atyához vezetett, akitől csak annyit kérdeztem, hogy “Van-e szükség segítségre Kongóban, mert ha igen, akkor megyek!?” Így végül Titusz atyán keresztül kerültem kapcsolatba Richarddal.

Egy évet kellett várnom arra, hogy kimehessek, ami nem volt könnyű. Még nem vagyok kint, de azt hiszem, hogy már a várakozási idő a hasznomra válik (olyasmi, mint egy hosszú nagyböjt – sok lemondással, áldozatokkal, melyek a végén megtermik gyümölcsüket).

Soha nem gondoltam, hogy a véletlen, mint olyan létezne. Most aztán végképp nem, mert tudom, hogy a Jó Isten vezetett erre az útra és reméljük, hogy Ő is vigyáz majd kint is rám.

 

 

Reklámok

2 című bejegyzés “Nincsenek véletlenek, azaz miért éppen Kongó?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

  1. Nagyon szurkolok Neked Kata, hogy minden rendben menjen körülötted! Egyben várom, várjuk is élményeidet az országgal, és a szakmával kapcsolatban is.
    A Jóisten vigyázzon rád!
    Emese ( optometrista)

    Kedvelik 1 személy

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s