Nők. Nőnap Afrikában – április 14-én

Kicsit megkésve – ez itt teljesen belefér –, de a centrum megünnepelte a nőnapot és ez nagyon jó. Miért?

Otthon azontúl, hogy egy kedves kollégánktól szép virágot kaptunk nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Itt azonban én is máshogy nézek a nőkre és azt gondolom, hogy nagyon is megérdemlik a nőnapot. A kongói hölgyek teljes mértékben kihasználják a testüket. A fejükön szállítanak valamit: vizet, gyümölcsöt, maniókát, edényeket, csirkét, ruhát stb. (gyakran még várandósan is). A derekukon (inkább, mint a hátukon) kisbabát, a kezükkel gyereket vagy állatot fognak. Ezek persze általánosságok, de nem tudok úgy menni 1 métert sehova, hogy ne látnék a fenti példára megfelelőt.

Otthon „hatalmas” probléma, hogy a nők szülés után hogy, mikor menjenek vissza dolgozni, hogy melyik munkahely veszi vissza/fel őket. Itt a legtöbb kolléganőm kisgyerekek mellett is dolgozik, mert otthon van az anya/apa testvére vagy ki tudja milyen rokona, aki vigyáz a gyerekekre. Gyakran egy családnál lakik még 1-2 rokon, akik ellátják a házimunkát és a gyerekek felügyeletét. Persze itt nincs olyan, hogy valaki ne lenne nagycsaládos. Én beleillek a 6 testvéremmel az afrikai család mintába.

Már napokkal az ünnep előtt éreztem, hogy nagyon készülnek rá. A munka előtti megbeszélésnek mindig témája volt, hogy ki mit hoz stb. Ugye az köztudott, hogy az afrikaiak nagyon tudnak ünnepelni. Kíváncsi is voltam…

Pénteken a megbeszélés előtt félrehívott egyik kolléganőm és egy ruhát adott. Ő varrta, igazi színes, mintás afrikai ruha 😊 Nem kell mondanom, hogy nagyon jól esett. Ekkor még nem tudtam, hogy ez azért is fontos, mert nekik is van ugyanilyen mintájú egyenruhájuk, amit direkt az ünnepre varrtak. (Sokszor minden ünnepre varrnak valamilyen egyenruhát.)

/Egy kis kitérő:

A ruha, inkább hosszú pólónak volt minősíthető, ezért be kellett szereznem egy leggings-et, mert azért bármivel én se veszem fel. Körbe kérdeztem, hogy hol tudok ilyet beszerezni. Megnyugtattak, hogy biztos találok a városban. Baltazár (40 év körüli), aki velünk lakik mondta, hogy segít, eljön velem. Ebéd után el is indultunk első bevásárló körutamra. Minden ruhaboltnak kinéző butikba bementünk szerencsét próbálni, de nem nagyon akartak nekem leggings-et eladni. Baltazár mindig megkérdezte, hogy akkor hol találunk. Így jutottunk el egy turkáló szerű boltba. A kék festék omladozott már a falról. 4 rövid sor ruha és két sor cipő, illetve táska volt a kínálat. Az eladóhölgy leültetett, miszerint mindjárt keres, mert van. Várjunk. Egy hatalmas zsákban kezdett el kutatni. Megtalálta! Nagyon örültem. Elkezdtem megkeresni a próbafülkét, de nem találtam. Ez azért kicsit megijesztett. A nadrágban XL volt írva, de én inkább XS méretnek gondoltam. Baltazárt kérdeztem, hogy ez vajon jó lesz-e. Ő csak nevetett, hogy Ő ezt honnan tudja. Hát én is röhögtem, nem tudtam mit tenni. Egy kedves vásárló megnyugtatott, hogy rugalmas a nadrág. Megvettem, nem volt más lehetőség. Jó volt a nadrág.

Este felpróbáltam a ruhát (amit délután kicsit beljebb vett a kolléganőm, mert én nagynak találtam). Így már nem volt nagy, jónak éreztem. Mikor a levételre került a sor „kicsit” bajban voltam. Mivel nem volt cipzár rajta így nem volt egyszerű. Próbáltam innen, próbáltam onnan, de sehogy nem jött le. Tényleg beleadtam apait, anyait, mert tudtam, hogy ha feladom, akkor két (idősebb) férfi tud csak segíteni, amit inkább elkerültem volna. Nem tudtam. Kínomban röhögve mondtam Richardnak, hogy baj van. „Hááát erre nem számítottam” – mondta nevetve. Gondolkodtunk, hogy tudnánk megoldani. Közben Baltazár is megérkezett, aki közelebbről is szemügyre vette a varrások helyét, hogy hol tudnánk kibontani. Hát hadd ne mondjam, hogy nagyon-nagyon kellett nevetnem. Végül Richard műtötte le rólam a ruhát, diszkréten. „Kis komolyságot kérek” … minden volt, csak az nem. /

Szombaton kocsikkal vittek ki minket a kb. 40 percre (=10 km) lévő szabadtéri közösségi helyre (MJM külterülete). A terepjáróban 12-en ültünk hátul (a férfi-nő arány itt még elég rossz volt, mert 3-an voltunk nők…). Ez a 12 akkor nagyon vicces, amikor 10km=40 percet buckás, gyakran úttalan utakon teszel meg. De ez Kongó. Nagyon élveztem, na.

Mikor megérkeztünk egyből feltűnt a földön fekvő és lábaival a fához kötözött tehén. Biztos látta a kollégám, hogy nagyon meglepődtem, mert megjegyezte: Magyarországon ezt biztos nem engedné a jogszabály. Lehet, hogy igaza van… Minden esetre életemben először végig néztem, ahogy lenyúznak, feldolgoznak egy tehenet. A disznó vágással szemben azért volt sokkal jobb, mert nem égettek semmit. Nem csak engem érdekelt, hanem kb. 20 gyereket is, akik összegyűltek az eseményre. Mosolyogtam magamban, hogy én nőnapi ünnepségre készültem és most épp egy tehén vágásra csöppentem be.

/kép talán később/

Mindeközben igazi afrikai zenéket hallgattunk, ami megadta az alapvető hangulatot. Ettünk, ittunk: sört, „sucre”-t – ami lefedi a kólát, fantát, tonikot, ananászlevet (családnak: itt mindent üvegből isznak, mint mi régen Pécsváradon a “kiskólát”). Kolléganőm beszédet mondott. Beszélgettünk, nevettünk, Ők táncoltak, én azt még nem mertem. Jó hangulat volt, tényleg ünnepeltek.

30743704_10211673733624240_7628738172628762624_n

Jó, hogy a kollégák itt ilyen összetartók, hogy megszerveznek egy ilyen ünnepet és barátokként ünnepelnek, ünneplik a nőket.

Nem kell mondanom, hogy este 20.30-kor már az ágyat nyomtam egy ilyen nap után.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s