A munka

Sok mindenről írtam már, csak éppen arról nem, amiért kijöttem. Épp itt az ideje tehát.

Alapvetően három projekten dolgozunk: az optika rendszerezésén (rendrakásán), a fél konténernyi lencse rendszerezésén és optikai/optometriai továbbképzésen.

Egy hónapja vagyok itt, így már kezd rálátásom lenni az optika rendszerére, valamint kezdek rájönni és elfogadni, hogy sok mindenben máshogy gondolkodunk, más rendszer van a fejü(n)kben és más logika. Ez persze nem baj, csak nekem még okoz némi nehézséget.

Az optika a szemészeti centrum része, nevezetesen a 6-os számú egysége. A betegek sorszámot kapnak, majd elindulnak a szemészeti kivizsgálás útján. Először a szemészek vizsgálnak, majd utána következik a látásvizsgálat (kollégáknak: melynek itt szerves része a skiaszkópia). A látásvizsgálat után következik a szemüvegkészíttetés. Nagyon tetszik ez a rendszer, igazából otthon is így kellene működnie. Persze az a fő különbség, hogy itt nincs TB támogatás, hanem minden egészségügyi szolgáltatásért (így a szemészetért is) külön kell fizetni. Talán ezért működhet ez itt így, ilyen jól.

Richard még az utazás előtt mesélt az optikáról, hogy kisebb kupira számíthatok majd, valamint rengeteg lencsére. Próbáltam elképzelni, felkészülni, de nem sikerült.

A megdöbbentő, hogy itt 2 millió emberre van egy optika, míg Budapesten (ami szintén kb. 2 milliós város) egy utcára jut 2-3 jól felszerelt, áruval jól ellátott optika.

Mi a látszerész képzésen megtanultunk kézzel csiszolni, de azt utána nagyon ritkán kell alkalmaznunk, mert automata gép végzi a formára csiszolást. Itt a műhelyes minden szemüveget kézzel csiszol, amit én hatalmas dolognak tartok.

Kollégáknak: a tördelésre nem pazarolnak időt, inkább ráfekszenek a kőre és hopp, már kész is van a forma. Mondjuk a cyrex szerves része a műhelyasztalnak. Végül is ez se rossz megoldás, de szerintem Bea Te forgatnád a szemed… 😊

Az optikában a kollégákat (1 eladó hölgy, 1 műhelyes, 1 látszerész tanuló, 1 optometrista) néhány szakmai tanáccsal el kellett látni, hogy még pontosabban tudjanak dolgozni, de azt hiszem, hogy nagyon nyitottak a fejlődésre, ami (itt) egy nagy érték. Mikor valakinek elkezdek magyarázni valamit, akkor mindig körém gyűlnek, mint a kiscsibék és érdeklődve, valamint hatalmas türelemmel hallgatják, ahogy én franciául próbálom az optika rejtelmeit elmagyarázni nekik (kollégáknak: PD-re csiszolás, sablon készítés, PD mérés léccel, lencsetípusok, ilyesmik). Szerencsére kérdeznek, ha nem értenek valamit.

Az üzletben szuper saját készítésű állványok vannak, melyekre leginkább régebbi (sok használt) keret van kitéve. Nem értettem, hogy miért nem teszik ki az újakat – megkérdeztem és a válasz az volt, hogy olyan kevés van belőlük… Ezért kezdetben azt a 30-35 új keretet (amit még James-szel együtt vettünk Kinshasában az érkezésemkor) inkább egy kartondobozba szórva tárolták. Javasoltam, hogy tegyük egy kicsit szebb szemüvegtároló dobozba, mosolyogva elfogadták a javaslatomat. Remélem értették is, hogy ezzel mi volt a célom.

A műhelyben elég nagy káosz fogadott. Egy kisebb asztalon szemüvegek, néhány szerszám, műtős szájmaszk, papírok. Egy másik asztalon 4 dioptria mérő, egy légfúvásos keretmelegítő, 3, azaz 3 damilozó és egy lencse fúró gép. A műhely közepén egy kézi csiszológép, mellette letakarva egy automata csiszológép. Valamint a sarokban dobozok, kábelek. Szemüvegkeretek minden kis zugban, dobozban, ahol nem is gondolnám – bárhova nyúlok szemüvegkeretet találok. Gondoltam magamba: itt aztán lehet nagyot alkotni. Abba már nem gondoltam bele, hogy ez nem is lesz olyan egyszerű.

Gondoltam, milyen jó sok helyünk lesz, ha a nem működő automata csiszológépet kivisszük, ahhoz csak néhány markos legényre lesz szükségünk, amiből itt nincs hiány. Igen ám, de James nem engedett. Nem tudta pontosan megmagyarázni miért, de neki kellett oda az a gép. Valószínűleg abban bízott, hogy én vagy valaki meg tudja majd javítani, de ehhez én sajnos kevés vagyok. Végül hatalmas motiváció árán – hogy ha rendet rakunk, akkor megkapja az új szerszámokat, amit otthonról kaptam/kaptak – sikerült kivinnünk a gépet (ez kb. 1 hét alatt zajlott le). Végre sok helyünk lett. Kitaláltuk, hogy hova tegyük a gépet. Át is tettük. Éreztem, hogy valami gátat szab az örömüknek, miközben én boldog voltam, hogy alkottunk valamit. Kiderült, hogy az ablak mellé tettük a csiszolót így azt munka közben nem lehet kinyitni, hogy szellőztessünk, mert hangos és porol a gép. Azelőtt én egyszer se láttam kinyitva. Kiderült, hogy azért, mert ameddig középen volt a gép, addig nem is volt rá szükség, mert a légkondi töltötte be ezt a szerepet. Most azonban pont olyan helyzetben van a gép, hogy a légkondi nem éri közvetlenül James-t. Nekem ez eszembe se jutott, mert a légkondi az egész helységet hűti. Tehát ilyenkor érzékelem, hogy más a gondolkodásunk. Szerencsére a gép még ott van, ahova tettük és már Ők is látják, hogy így jobb.

Remélem, hogy mire letelik a 4,5 hónap már egy automata csiszológéppel lesz gazdagabb a műhely, mert megérdemlik! Ennek a beszerzésén is dolgozunk – mert ezek nem kis összegek.

Richardtól kaptunk egy szép új szekrényt, amit az egész centrum megcsodált. Abba is már rendszerezettebben tettük bele az alkatrészeket (csavarok, orrtámaszok, szemüvegszárak stb.) Ahogy itt gyakran mondják: petit à petit, azaz apránként minden helyére kerül.

31183515_1663320087036899_8476730399517573120_o

A másik nagy projekt a konténerben lévő sok értékes lencse rendszerezése. Kisebb, nagyobb karton- műanyag és fadobozok, egy hatalmas zsák lencse. Ennek kb. a 40%-a van rendszerezve (ha jól saccolom), a többi ránk vár. Nekem leginkább a rendszerezés irányítása a feladatom. Ez azt jelenti, hogy el kell magyaráznom, hogy milyen logika szerint válogassuk ki a zsákból, tegyük kartonokba, illetve rendezzük sorba. Otthon is nehéz nem megcsinálni a másik helyett a feladatot, hanem türelmesen elmagyarázni, hogy megértse, mert hosszú távon mindenkinek az a legjobb. Itt ez talán még nehezebb a különböző gondolkodásmód miatt. Ami nekem evidens, egyértelmű azt Ők nem biztos, hogy megértik. Így még vannak küzdelmek az organizálásban, de igyekszek minél több mindent átadni Nekik, hogy utána hasznosítani tudják majd.

31250616_1663320053703569_8275842108930129920_o

Minden esetre én nagyon élvezem a rendszerezést. Zenehallgatás, beszélgetés, doboz bontogatás. Meg is jegyeztem Richardnak a napokban, hogy ez jobb, mint a karácsonyi ajándék bontogatás. Minden egyes doboz egy várakozás: vajon ebben mi lesz? Sokszor nem csak lencséket találok, hanem egyéb kincseket. Kollégáknak: már több régi teli Silhouette és Cazal keretet, retro fém napszemüvegelőtétet találtam és még sorolhatnám.

A lencsetasakokról készült képet talán már sokan láttátok. Tényleg hihetetlen, hogy milyen sok különböző tasak van és milyen gyönyörű a legtöbbje.

31230517_1663320217036886_3508469873984405504_o

A harmadik projekt a továbbképzés. Ezzel kapcsolatban még terveink vannak, hogy mit szeretnénk, mennyi idő alatt. Már megtanultam, hogy az, amit én (jól) eltervezek, az korántsem biztos, hogy itt megállja a helyét. Így hát kíváncsian várom ennek a projektnek a fejleményeit.

 

Tehát ég a kezünk alatt a munka én gyakran aggódok, hogy vajon kész leszünk-e mindennel augusztusig. Ekkor újra és újra tudatosítom magamban az „ősi kongói közmondást”, miszerint: Nektek órátok van, nekünk pedig időnk.

 

Reklámok

2 című bejegyzés “A munka” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s